60.rész

Mikor fölé hajoltam rácsöppent  szememből egy könnycsepp az  arcára.Abban a pillanatban abba hagyta a sípolást a gép és éreztem ,hogy Juss megszorítja a kezem.Nem tudtam ,hogy lehetséges.De a szemét még mindig nem nyitotta ki.Felálltam a helyemről és indulni akartam de ismét megszorította a kezemet.Ekkor.....Justin kinyitotta  a szemét.Rám nézett.Muszály voltam vissza ülni a helyemre.Az orvosok kimentek.Justin még mindig szorította a kezemet.Az ágya melletti asztalon volt egy írótábla (vagy mi a szösz) amire írt valamit.Megmutatta nekem."Sajnálom!"-ez volt rá írva.
-Justin én sajnálom!Az egész miattam volt!-mondtam neki.Ismét írt valamit."Hallottam amit mondtál és nem akarom ,hogy elmenj!"-írta rá.
-Így lesz a legjobb!Rossz látni ,hogy kómában fekszel és ,hogy mind miattam van!Nekem is fáj ,hogy ezt kell tennem de...-nagy megdöbbenésemre Juss is megszólalt.
-Szeretlek!-mondta nagyon halkan.
-Én is!-válaszoltam.Ismét megfogta az írótáblát és írt.Mikor befejezte megmutatta."Akkor ne hagyj itt!". Ránéztem boci szemekkel.
-Muszáj így nézed?-mosolyogtam rá.Ő erre elkezdett bólogatni.Nem bírtam volna itt hagyni!Így vissza helyezkedtem kényelmesen a székbe amit Juss is észre vett és mosolygott.De jó végre mosolyogni látni ezek után... Pattie rontott be az ajtón.
-Justin jól vagy?-kérdezte aggódó arccal.
-Akkor én most megyek!-mutattam az ajtóra.Justin hirtelen felkapta a fejét.Amivel lefejelte Pattiet.Elindultam az ajtó felé.Vissza néztem és indultam is ki.Nem akartam elmenni csak leültem a padra és vártam ,hogy befejezzék.Lementem a büfébe és vettem kaját mert éhes voltam.Mikor mentem vissza a szobához Pattievel találkoztam össze.
-Téged keres azt hitte ,hogy végleg elmentél...-közelebb jött és belesúgta a fülembe.-...még sír is!
Ettől meghatódtam és bementem Jusshoz.Tényleg sír.Mikor meglátott óriási vigyor jelent meg az arcán.
-Tényleg azt hitted ,hogy nem jövök vissza?-kérdeztem és oda ültem mellé a székre.Ő még mindig engem nézett.Azokkal a szép szemeivel.
-Justin,ne nézz így!-mondtam neki vigyorogva.De ő még mindig nézett.
-Justin...-kezdtem újból.-Akkor elmegyek!
Erre elkezdte a falat bámulni.Erre elkezdtem röhögni.Megfogtam a kezét.Ismét elővette a tábláját és írni kezdett.Megmutatta."Never let you go"-írta rá.Ránéztem a nyakláncomra amire szintén az volt írva és válaszoltam:
-Nem is kell!Soha nem kell elengedned!Még ha anyám azt mondja akkor sem...
Ismét írni kezdett."I LOVE YOU!"-írta rá.Elmosolyodtam.Ezt a meghitt pillanatot megzavarta valami.....


Dodokacsa