67.rész csak mond

"Kérlek...gyere vissza" Vártam a válaszát amit 5 perc múlva meg is kaptam.
"Sajnálom...de nem!" Nem lehet igaz. Miért? Csak mert elakartam menni? Ismét csörgött a telefonom az sms-ben....nem éppen jó hír állt.Justin írta.
"Tényleg sajnálom de akkor nem szeretném ha eljönnél a turnéra!Bár úgyse engedtek el úgyhogy anyukád megkönnyítette a dolgom!" Hogy mért minden rossz velem történik?Nem tudom.Egyszerűen nem értem.És ez mind anya miatt MEGINT.Legszívesebben kirohannék a világból.Semmi értelme az életnek ha nincs mellettem az akit igazán szeretek.Vissza kell írnom neki.
"Mond te még szeretsz engem?És ezt komolyan kérdezem!Mert ha nem akkor..." Nem tudtam továbbb írni mert nem volt erőm hozzá.Ott nyomban elküldtem és vártam a válaszát amit meg is kaptam."Akkor? Amúgy nem tudom,igazán nem tudom!Egyszer érzem ,hogy nem tudok nélküled élni máskor pedig...áhh hagyjuk bonyolult!" Nem ezt a választ vártam.Szóval ezt vehetem egy nem-nek is.Pedig én hittem a szerelmünknek.Azt hittem ,hogy ez egy életig tartó szerelem lesz de úgy látszik tévedtem.Elég nagyot.Mint mikor  10 éves voltam.Azt hittem ,hogy  jó hangom van és jelentkeztem a suliban a tehetség kutatóra.Vesztettem.Akkor vigasztalhatatlan voltam.Pedig az nem is volt egy olyan nagy dolog.Inkább válaszoltam az sms-re."Akkor...nincs értelme téged siratni.Akkor elfelejtelek téged.Akkor nem kellesz nekem.Csak mond ,hogy nem szeretsz és örökre eltűnök az életedből!Csak mond!De egyet tudj meg én még mindig szerelek és a szívem egyik darabja örökre nálad marad!" Erre már nem válaszolt.Nem tudtam ezt mire véljem.Már épp lefeküdni készültem mikor....


Dodokacsa