A terv: hajnalban kiviszem a bőröndöt és elindulok Jussékhoz.De neki nem szólok ,hogy nem engedtek el így megszöktem.Ez lenne a terv.Így minden rendben lesz.Remélem.Le fekszek ,hogy holnap fel tudjak kelni korán.Reggel arra keltem ,hogy.....anya pakolja a ruháimat kifelé.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem álmosan.De nem válaszolt csak pakolt tovább.Felálltam az ágyról oda mentem.
-Kérdem mit csinálsz?-emeltem fel a hangom.
-Amint látod pakolok!És nem tudom ,hogy képzelted hogy csak úgy elmész?-pakolt tovább.De leállítottam.Akkor felnézett.
-El akarok menni!-mondtam.
-Nem!-és kiment a szobámból.A fejem fejem vörös volt az idegtől.Hogy lehet ilyen?Leültem az ágyra.Csöngettek.Anya nyitotta ki.
-Flóraaaa!-üvöltött föl nekem.Lerohantam és Justin állt ott.Karba tette a kezét és dühösen nézett rám.
-Hogy gondoltad ,hogy majd engedély nélkül eljössz???-vont kérdőre.Anya az ajtó felé mutatott és el is ment.Egyedül maradtunk a házba.
-Azt hittem azt akarod ,hogy veled menjek...vagy rosszul hittem?-kérdeztem.
-Igen azt akartam de az anyukád beleegyezésével!Most csalódtam benned...-hajtotta le a fejét.Én totál kikapcsoltam.Ez a szó járt a fejembe: csalódtam...csalódtam...csalódtam...én még soha nem okoztam senkinek csalódást.Főleg nem Justinnak.Ez nagyon szíven szúrt.Elkezdtek folyni a könnyeim.Nem is figyelt rám csak kilépett az ajtón.Mintha ott se lennék.Az is megfordult a fejembe ,hogy már nem is szeret.Pont mint az álomba.De azt nem élném túl.Az álomban is szörnyű volt de a valóságba...Nem akarom elveszíteni.Írtam egy sms-t Jussnak.
"Kérlek...gyere vissza" Vártam a válaszát amit 5 perc múlva meg is kaptam.
"Sajnálom...de nem!" Nem lehet igaz. Miért? Csak mert elakartam menni? Ismét csörgött a telefonom az sms-ben....
Dodokacsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése